A lényeg...

Jégkockával...

citromosan...
ez az igazi:) ebben a kánikulában...

s még csodálkozom, ha Isten is ezt teszi velem...mikor elfog a forró, lázas ide-oda kapkodás, ad egy jeges-kissé savanykás "innivalót"...én pedig méltatlankodom...most ezt miért?!
hát csak azért, hogy "lehűtsön"...és tudjak figyelni Rá...mert mondani akar valamit...nekem...
végül rájövök:"de jóóó is volt:) pont erre volt szükségem...

Milyen jó, hogy Ő mindig tudja, mi a legjobb nekem:)

Amikor eltörik a pohár...

Csak egy véletlen mozdulat...mosogatás közben, és a pohár (tányér, bögre...) eltörik:(
Milyen elszomorító a törött darabkákat látni csak abból, ami pillanatokkal azelőtt még ooolyan szép és fontos volt nekünk...

Milyen megnyugtató, hogy a Mester mühelyében nincsenek ilyen "véletlenek"...Ő nem ejt le:)))

Mégis...néha úgy érzem, hogy életem töredezett darabkái fölött siránkozom...
Mintha, mégis "eltörne" néha valami bennem...Biztosan így van...de nem azért mintha Ő nem vigyázna eléggé rám, nem lenne elég óvatos...
És bár látja, hogy saját önfejűségem, kételkedésem,elégedetlenségem ... miatt esett "csorba" rajtam; Ő lehajol, hogy életem töredezett darabkáit újra helyrerakja...megújító kegyelmével eltünteti a megcsorbult széleket, helyreállítja a letörött füleket...és új dalt ad a számba:)))

Hála Neki, hogy munkája mind tökéletes:)))

Igazság és szeretet

Az igazság szomorú volt, mert az emberek elfutottak előle. Egy napon találkozott a szeretettel. A szeretet tarka, meleg ruhát viselt, és az emberek meghívták magukhoz. Ekkor a szeretet észrevette, milyen bánatos az igazság, és megkérdezte őt ennek oka felől.
"Öreg vagyok és az emberek nem akarnak befogadni az életükbe"-válaszolta az igazság.
"Én is nagyon öreg vagyok-jegyezte meg erre a szeretet-, de az emberek még mindig keresnek engem. Téged félelmetesnek tartanak, mert teljesen mezítelen vagy. Öltsd magadra a melegségemet és a színeimet, az igazság kincsét pedig takard be a szeretet köpenyével, akkor szívesen látott vendég leszel az emberek számára."
Azután a szeretet egy további összefüggésre is rávilágított:"A meztelen igazságot éppoly rettenetesnek érzik az emberek, mint a színlelt szeretetet. Mindkettőnknek szükségünk van egymásra. Mert az őszinte szeretet és a szeretetteljes igazság az élet és az öröm forrásai."

Ethos 2009/3-ismeretlen szerző

Az én hősöm...

Irinél olvastam...gondoltam beszállok a játékba:)
Bár eddig még nem gondolkoztam ezen, sok hős van a Bibliában és én mindegyiket csodálom, mindtől van mit tanulni, de most mégis Dávid jut először eszembe...
Már gyermekként, nagy hős volt a szememben...hát hogyne, mikor kis pásztorgyerekként legyőzi az óriást:) de ahogy nőttem és egyre több "óriás-ellenséggel" találtam magam szembe, úgy egyre többször visszacsengett bennem: "én a seregek Urának nevében megyek ellened"...
Aztán azt is jobban megértettem az évek múlásával, hogy bár "Isten szíve szerint való" ember volt, mégis csak egy esendő, gyarló, bűnös ember ő is, akit az ördög be tudott csapni...ugyanakkor "hősiesen" beismerte és megbánta bűnét így kegyelmet nyert Istentől...
Van úgy, hogy szégyelem és utálom magam a bűneim miatt, nagyon nyomorultan érzem magam...és ooolyan jó olyankor a zsoltáríró szavaival együtt jönni az Úr elé:" tiszta szívet teremts bennem, Istenem,...ne vess el orcád elől...támogass az engedelmesség lelkével..."
majd pedig szívből énekelni: "áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről...aki megbocsátja minden bűnödet...megújul ifjuságod, mint a sasé..."
Számomra a Bibliában talán a Zsoltárok könyve a legszebb, és talán azért is tetszik nekem mert nem csak a Dávid harcaiba, győzelmeibe,vívódásaiba, örömeibe, kudarcaiba , megújulásaiba...ad betekintést, de úgy érzem sokszor hogy az én szívem állapotáról ír...az én problémáimra találok választ, biztatást, újulást...most pedig, hogy újra erről elmélkedtem, azt juttatta eszembe, hogy még többet imádjam és dicsérjem Őt-a legnagyobb HŐST-AKI által nem csak Dávid és a többi HIT-Hősök lehetnek példaképek előttünk, hanem mi is lehetünk kis "hősök" a magunk helyén...
Adja az Úr, hogy így legyen:)

Addig jár a korsó a kútra...?!:))))

Egy törött korsó -- Használhatatlan és értéktelen!?

Egy vízhordó naponta két vizeskorsóval ment a kúthoz. Mindkettőt megtöltötte és urának házához vitte. Az egyik korsó rendben volt, de a másikon egy repedés éktelenkedett. Belőle útközben a víz az útra csöpögött. Mire megérkezett, ez a korsó általában már félig üres volt. A vízhordót ez azonban nem zavarta. Nap mint nap végezte a kötelességét, így telt el sok idő.

A vízhordó nagy meglepetésére a repedt korsó egyszercsak beszélni kezdett:

"Hiszen én nem vagyok használható teljes mértékben. Miattam állandóan vizet veszítesz. Miért nem dobtál már ki régen?"

A vízhordó így válaszolt: "Téged kidobni? Eszemben sincs. Az a víz, amely útközben a repedésen át kiszivárog, megöntözte az útmenti virágokat. Így mindig tudtam az uram asztalára tenni egy friss virágcsokrot."

Ezt a történetet nemrégen egy japán lelkész mondta el nekünk egy konferenciai áhítat alkalmával. Emberi gyenge pontjainkra alkalmazta, amelyek fölöslegesnek és korlátozónak tűnnek.

Istennek ezekkel mégis rejtett terve van.

Betelve Szent Lélekkel:)

Számomra ma Pünkösd üzenete, főleg az volt; hogy ha beteljesedtem Szent Lélekkel, akkor látszanak a gyümölcsök...Mert a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm,békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség...(Gal.5:22)

Hát,...az én gyümölcseim igen-igen silányak:(

"Ha Énbennem maradtok....teremtek soook gyümölcsöt..."

Megújult bennem az elhatározás...még mélyebben az Ő kegyelmébe elmerülni; még jobban megerősíteni, ápolni a kapcsolatomat Vele, még inkább az Ő szavára, erejére támaszkodni..beteljesedni Vele...mert Nélküle senki és semmi vagyok....

"Gyarló vagyok, eszemhez fel nem ér,

érzem csupán, nem sújtassz bűnömért...

Érzem csupán, hogy szeretsz végtelen...

Jézus, te légy velem...."