nagyon rég nem írtam...azóta végig a Mester mühelyében voltam, formáltatás alatt...-volt, hogy azt mondtam:most ezt miért?!
"Másképp nem tudtam volna ezt neked megtanítani...nem figyeltél volna rám..."
-máskor azt mondtam:Uram, hisz Te adtad...olyan jó volt, annyira szerettem, hálás is voltam Neked érte...miért vetted el?!....
"Az Úr adta, az Úr vette el...áldott legyen az Ő neve..."-ezt is meg kellett tanítanom, hogy akkor is hálás legyél, ha elveszek valamit..."
-most hogyan tovább?! mi lesz velünk?!...
"ne aggodalmaskodj...Én a Mindenható Isten vagyok...eddig is Én gondoskodtam rólad..."
-azt üzented; "mikor nagyon kilátástalannak tűnik minden...Isten Csodára készül..." én vártam a csodát...mikor történik már meg?!...
"türelem...türelem...még mindig nem tudsz várni?!..."
-elfáradtam...belefáradtam...
"jöjjetek Énhozzám akik megfáradtatok..."
Aztán jött a csoda...én meg csak ámultam...nem úgy, ahogy én elképzeltem...de csoda volt, talán még jobb mint amit vártam...
-de én újra keseregtem: nem mennek simán a dolgok...:(
"nem ígértem sima utat...rózsát tövis nélkül...de azt igen, hogy veled leszek..."
-miért vannak olyan nehéz természetű emberek?!...akiket nehéz szeretni...
"ezt is meg akarom neked tanítani: szeretni akkor is, ha...szeretni mégis...szeretni pont azért..."
-úgy látom érdemes...most én változtam, vagy ő?!...
"mindketten... a szeretet csodákra képes..."
-nehezen tanulok, de jó érzés, ha valamit sikerült megélni...jó Veled:)))
"ez még csak -csepp a tengerből....-"
-hm, elhiszem...akarok még többet Belőled...és igen, még mindig vannak kérdéseim...de tudom; csak lassan, szépen, sorban...várok, türelmesen...
"bízzál, leányom..."
jó itt nekem: a Mester kezében, szívéhez közel...:))) SDG!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése