skip to main |
skip to sidebar
Csak egy véletlen mozdulat...mosogatás közben, és a pohár (tányér, bögre...) eltörik:(
Milyen elszomorító a törött darabkákat látni csak abból, ami pillanatokkal azelőtt még ooolyan szép és fontos volt nekünk...
Milyen megnyugtató, hogy a Mester mühelyében nincsenek ilyen "véletlenek"...Ő nem ejt le:)))
Mégis...néha úgy érzem, hogy életem töredezett darabkái fölött siránkozom...
Mintha, mégis "eltörne" néha valami bennem...Biztosan így van...de nem azért mintha Ő nem vigyázna eléggé rám, nem lenne elég óvatos...
És bár látja, hogy saját önfejűségem, kételkedésem,elégedetlenségem ... miatt esett "csorba" rajtam; Ő lehajol, hogy életem töredezett darabkáit újra helyrerakja...megújító kegyelmével eltünteti a megcsorbult széleket, helyreállítja a letörött füleket...és új dalt ad a számba:)))
Hála Neki, hogy munkája mind tökéletes:)))
Az igazság szomorú volt, mert az emberek elfutottak előle. Egy napon találkozott a szeretettel. A szeretet tarka, meleg ruhát viselt, és az emberek meghívták magukhoz. Ekkor a szeretet észrevette, milyen bánatos az igazság, és megkérdezte őt ennek oka felől.
"Öreg vagyok és az emberek nem akarnak befogadni az életükbe"-válaszolta az igazság.
"Én is nagyon öreg vagyok-jegyezte meg erre a szeretet-, de az emberek még mindig keresnek engem. Téged félelmetesnek tartanak, mert teljesen mezítelen vagy. Öltsd magadra a melegségemet és a színeimet, az igazság kincsét pedig takard be a szeretet köpenyével, akkor szívesen látott vendég leszel az emberek számára."
Azután a szeretet egy további összefüggésre is rávilágított:"A meztelen igazságot éppoly rettenetesnek érzik az emberek, mint a színlelt szeretetet. Mindkettőnknek szükségünk van egymásra. Mert az őszinte szeretet és a szeretetteljes igazság az élet és az öröm forrásai."
Ethos 2009/3-ismeretlen szerző