üzenet:)

tavaszodik:)))

én pedig úgy érzem, hogy haszontalanul ténfergek...na,azért nem ülök tétlenül; de van néhány dolog amit szeretnék, kellene, jó lenne végezni...mégsem tehetem...nem rajtam múlik;akadályokba ütközöm...
*tudom, hiszem, remélem...eljön az ideje annak is...
*talán, még előtte meg kell tanulnom egy-s-mást...
*türelem, rózsát terem...mondják, de szerintem nem csak rózsát, hanem alázatot,mélyebb hitet,még nagyobb odaszánást is terem a türelem...

Addig,pedig, míg várakozom...elrendezem kedves virágaimat egy vázában(bögrében)és azzal vidítom környezetemet:)))

külső vagy belső?!

>Szeretem a bögréket...van is nekem jó pár belőlük:)))

De nem az dönti el, hogy melyikből iszom, hogy milyen szép kívülről, hanem hogy adott esetben épp mi van benne:na, jó, kicsit sántít a példa,mert általában én töltöm bele a kávémat a kedvenc bögrémbe...de ha netán előfordulna, hogy valaki épp egy kis ecetet(?!) öntött bele, nem fogom meginni az ecetet csak azért, mert a kedvenc bögrémben van...Szóval a lényeg azon van, hogy nem a külső, hanem a belső tartalom alapján döntöm el, hogy mit választok:)))

Mennyivel inkább érvényes ez ránk emberekre:nem a külső számít elsősorban(azért azt sem kell elhanyagolni!!!), hanem, hogy mi van belül...Sokszor hallom "olyan jó a belső kisugárzása..."...

Csak most azon akadtam el, ha még "nem vagyok készen", ha még ott "forgat a Mester a kezében..." akkor lehet bennem bármilyen "tartalom egyáltalán?!!!"...
Hát igen, ha a Mester csak akkor kezdene el "használni, mikor már teljesen készen vagyok"...akkor nem is tudna használni...Milyen jó, hogy úgy ahogy vagyok, amennyire eddig eljutott velem, Ő próbál "tartalmat adni "formátlan életemnek" mások javára...
Bocs. hogy közben itt is - ott is "kifolyik", nem olyan "tiszta, néha kesernyés ami bennem van..."

Köszönöm Mesterem türelmedet, kegyelmedet, irgalmas szeretetedet:)))
Nem érdemlem:((( DE KÖSZÖNÖM!!!!

A korongon...

forog velem minden...vagy csak én forgok magam körül...Nem is tudom...csak szédülök ettől a tempótól...Jó volna kicsit megállni, kicsit pihenni, kicsit körölnézni...nem lehet, nem tudok, nem tehetem...talán ebben a forgásban fognak az éleim lecsiszolódni, lekerekedni...talán így tud a mester olyanná alakítani, amilyennek szeretne látni...
Ezért "dajkálgatom" magamban a reménységet, hogy: "megsimít kezed, majd, ha kész vagyok..."
Addig pedig, hadd forogjanak-pörögjenek velem az események...nem céltalan,nem értelmetlen ez sem, tudom...jó lesz a vége...:))))

Mivel van tele...?!

Egy bögre lehet üres...vagy lehet benne valami...Lehet benne valami jó, kívánatos, kellemes...vagy lehet benne keserű, rossz kidobnivaló...Ki dönti el, hogy mi legyen benne?!...A mester és én (te)...Ő jóval akar megtölteni...kérdés, hogy én mit akarok...Én is a jóóót akarom...mégis, sokszor "tévedés áldozta leszek"...Nem, nem a Mester téved...ez biztos!!! Saját magam hanyagsága, kényelmem, rendszertelenségem...áldozata leszek...s végül bögrém tartalma, nem az lesz amit szerettem volna...
De most örülök, mert minden hiányosságom ellenére a Mester betöltött ma valami jóval: reménységgel, hittel, szeretettel, békével...Önmagával...
Előtte kiürített mindent mi nem odavaló, kicsit kitakarított, átmosott, ...aztán míg betöltött önmagával, éreztem, hogy új erő, frissesség árad szét bennem...ez nagyon jó:))))

Bocsásd meg
ezt a napomat, Uram!
Fénytelen szemem,
rossz kedvem és türelmetlenségem,
fáradtságom,
s a sok határozatlanságot
bocsásd meg!

Ne büntess másokat tovább velem!
Emeld föl arcomat,
s újból megfényesítve szívem,
nézz rájuk általam
örömmel és szelíden!

Fordítsd javukra életem!
(Hiszen közöttük élek / Herjeczki Géza / )

Neki ragyogni....

Állandóan emlékeztetnem kell magamat arra, hogy Jézus világossága a legfényesebben, megtöretett cserépedényem kicsorbult peremén keresztül ragyog. Csatlakozzatok hozzám abban, hogy hálát adjunk Istennek azért a kiváltságért, hogy neki ragyoghatunk a nehéz időkben!

a Mester keze alatt...

Kivülről nézve, egyszerű, hétköznapi, átlagos család vagyunk...ahol zajlik az élet...
A nagy Élet, a maga küzdelmeivel, harcaival, gondjaival, bajaival...Minket is, mint oly sok más családot megérintett a "gazdasági válság" szele...március 1-től a férjemet elbocsájtották a munkahelyéről...S még mindig azt mondom, hogy KEGYELMES hozzánk az Isten, mert eddig ezt az lesújtó érzést (az elbocsájtás "élményét" ) még nem ismertük közelről...míg sokan mások, már többedik alkalommal élik meg ugyanezt...
Ráadásul, adódott is egy átmeneti lehetőség: egy biztosítónál dolgozhat máris...addig is, míg valami alakul...

Egy biztos: mindezekben is tudjuk, hisszük, hogy Istenünk velünk van; semmi sem történik az Ő tudta nélkül...Ő tudja, hogy mi a ránk vonatkozó terve a jövőre nézve...
"Ő nem ejt hibát sohasem..."

Eddig is azt tapasztaltuk, ha valami gond, vagy baj ért...az mindig csak közelebb vont Őhozzá...
Még jobban éreztük a kicsinységünket, tehetetlenségünket, a Ráutaltságunkat...és jó volt megnyugodni abban, hogy Isten mindenekfölötti hatalmával irányítja a körülményeket....Most is ebben találunk békességet, megnyugvást, reménységet:)))

Úgy élem meg, hogy bögre-életem formálódásához szükség van ilyen "égető" körülményekre, hogy cserép-voltomból minden salak és szennyeződés ki legyen égetve...
Ezért békességgel a szívemben azt mondom:"Legyen minden, amint akarod..."